A magyar film partizánja. Jancsó Miklós-retrospektiv

Engelst olvasnak fel, jogegyenlőséget és közös földet, alapvető törvényi változásokat követelnek a Még kér a nép önszerveződésre buzdító aratómunkásai, akik csak magukban bíznak, hisz pontosan tudják, hogy semmilyen változás nem lesz életükben, ha ügyük az uralkodó osztály akaratán múlik. A film rendkívüli érzéki ereje, a természetes fényviszonyok gazdagsága, a pompás koreográfia és az ösztönző muzikalitás mellett ez is szót érdemel; Jancsó parasztjai képesek voltak tudatosak és artikuláltak lenni, konkrétumokra hivatkozni, még ha a kishitűek meg is kérdőjelezték, hogy értik-e, amit felolvasnak. A filmben egyszerre létező forradalmi harsányság és politikai intelligencia fundamentális tapasztalat számunkra, így magától értetődik, hogy a Még kér a néppel kezdjük vetítéssorozatunkat.Filmklubunk további alkalmaival olyan műveket vetítünk, amelyeknek nem csupán témája a közösségalkotás, hanem maguk is egy művészközösség esztétikai-politikai együttműködéséből, a Jancsó Miklós fémjelezte színészi, írói, operatőri, zeneszerzői, koreográfusi kollaborációból létrejött összművészeti alkotások. Bár a Még kér a nép a szó szoros értelmében nem egy kollektíva filmalkotása, talán nem túlzás azt mondani, hogy témájában megelőlegezi a majdani filmkészítői praxist; igyekszünk majd ebben a filmtörténeti kontextusban vizsgálni. A filmeket 35mm-es kópiáról vetítjük.