Államcsíny zenei aláfestéssel

1961 februárjának egyik reggelén Abbey Lincoln énekesnő és Max Roach dobos betörnek az ENSZ Biztonsági Tanácsába, hogy Patrice Lumumba, a frissen függetlenné vált Kongó miniszterelnökének meggyilkolása ellen tiltakozzanak. Hat hónappal korábban tizenhat újonnan függetlenné vált afrikai országot vesznek fel az ENSZ-be. Emiatt a régi gyarmatosító hatalmak szavazattöbbsége elveszik. A hidegháború csúcsán Nyikita Hruscsov szovjet vezető az ENSZ Közgyűlésén az ENSZ bűnrészessége ellen tiltakozva az asztalt csapkodja a cipőjével, és azonnali világméretű dekolonizációt követel. Baudouin belga király, hogy megtartsa az irányítást a korábban belga Kongóként ismert terület kincsei felett, szövetségesre talál Eisenhower adminisztrációjában, akik attól tartanak, hogy elveszítik az atombombák előállításához kulcsfontosságú, a világ egyik legnagyobb uránkészletéhez való hozzáférést. Az amerikai külügyminisztérium akcióba lép: az afrikai országok ENSZ-küldötteit megzsarolják, majd a CIA titkos műveleteiről mit sem sejtő jazz nagyköveteket – mint Louis Armstrong, Nina Simone, Duke Ellington, Dizzy Gillespie – küldenek a világ minden tájára, hogy megnyerjék az emberek szívét és elméjét, és eltereljék a figyelmet a CIA által támogatott puccsról.