Én nem én vagyok

Oran, az Izraelben élő fiatal srác, furcsán agresszív az apjával, és az anyjának is sok gondot okoz a kezelhetetlensége. A szülők fájdalommal vegyes, de végtelen szeretettel és türelemmel viseltetnek iránta. Oran más, mint a többi izraeli fiú. Nem zsidó, még csak nem is palesztin – Guatemalában született, onnan fogadták örökbe izraeli szülei, csak úgy, mint néhány évvel fiatalabb, másik családban született húgát. Oran képtelen kifejezni a pozitív érzelmeit, csak a haragjának és a kritikájának ad hangot. A mozgókép készítés az egyetlen öröme, ilyenkor érzi, hogy ha órákra is, de enyhül fojtogató agressziója, dühe. Évtizede keresik a diagnózist a speciális iskolába járó fiú viselkedésére, de ő és a szülei valahogy mégsem érzik egyik szakvéleményt sem megalapozottnak. Aztán egy nap az egész család felkerekedik, hogy megkeressék a két gyerek vér szerinti szüleit Guatemalában. A diagnózisok tévesnek bizonyulnak.