Hajszra és Cselőre

A kis történetek egy-egy képet villantottak fel a szűkszavú vagy furfangos idős pásztorokról, a pusztai lét nehézségeiről, és a gyakran felbukkanó humorról, ami e kemény emberek életét a könyörtelen hortobágyi pusztában is átszövi. A beszélgetések mellett bemutatjuk a Hortobágy környéki puszta leggyönyörűbb részeit, a ridegen tartott állatokat, a vágtázó ménest, a fekete-fehér rackajuhok tömegét és a szelíd de félelmetes szürkemarhákat, melyeket a világon egyedülálló módon hajtószár nélkül, csak szavakkal vezényelnek a jártas pásztoraik. A hortobágyi puszta olyan szigete a régmúltnak, melyre érdemes emlékeznünk, figyelnünk, ha megmentését nem kíséreljük meg, feledés homályába vész, a benne élőkkel és történeteikkel együtt. A vadkelet csikósai a vadnyugaton még nem jártak, de vallják, itt a Hortobágyon kemény élet volt és kemény élet van.