Hová tartunk? + Túlélés – női szemmel (rövidf.)

Hová tartunk?: Tömött sorokban tömegek igyekeznek a hajnali Moszkvában valahova… Zászlót lengető futballultrák, merengő arcú szakállas pópa, az univerzumról és az orosz lélekről vitatkozó Mikulás, újévet ünneplő járókelők, fiatalok, idősek, férfiak, nők, sírók, nevetők, összeveszők, kibékülők: az orosz főváros jellegzetes, vagy épp legkevésbé sem jellegzetes arcai a moszkvai metró folyosóin. A villogó villanykörték fényében, csörömpölő vonatzajok háttérzenéje mellett és márványfal „díszletek” között forgatott film nézőiként mintha egy napfény nélküli senkiföldjén zajló abszurd tragikomédiába csöppennénk. Vagy mintha egy különös, földalatti társadalom mindennapjaiba pillanthatnánk be, amelyben a legkevésbé számít, hogy ki hová tart.----------Túlélés – női szemmel: Valahol Iránban, aggodalommal teli asszony-szemek fürkészik nap-mint nap a közeli hegység félelmetesen meredek lejtőit, ahonnan illegális árut csempésző férjeiket várnák haza…