Ítéletlenül

1950 és 1953 között a kistarcsai internálótábor noi ezredében mintegy négyszáz not tartottak fogva. Ez a négyszáz fogoly reprezentatív mintát nyújtott a magyar népesség keresztmetszetébol, voltak közöttük polgárok és kulákparasztok, kommunista meggyozodésuek és grófkisasszonyok, operaénekesnok és dizozök, tanulatlanok és egyetemet végzettek. Két dologban azonban mindnyájan megegyeztek: ártatlanok voltak és többnyire valamely férfi rokonukhoz - apa, férj, szereto - fuzodo viszonyuk miatt, illetve véletlenül kerültek Kistarcsára. Az internálás határozatlan idore szólt és bírói ítélet nem volt szükséges hozzá. A filmben sor kerül Piroska volt parancsnokno és az egykori internáltak megrendíto találkozására - egy kistarcsai cellában.