Néhány fontos gondolat Steven Spielberg filmrendezőtől, aki megosztotta szívmelengető élményeit arról, hogy milyen érzés is filmet nézni egy teltházas moziteremben...reméljük, hogy egyetértesz, mert mi igen:
Forrás: Empire magazin
„A jelenlegi egészségügyi válságban, amikor a világjárvány miatt a filmszínházakat bezárják, vagy szigorúan limitálják a látogatók számát, mégis remény tölt el, mert meggyőződésem, hogy ha az élet megint biztonságos lesz, a közönség újra látogatni fogja a mozikat. Mindig is a mozilátogatók mellett köteleztem el magam. A mozilátogató az, aki elmegy otthonról egy filmszínházba, egy közösségbe, ahol egyfajta szövetségben egyesül másokkal, akik szintén kimozdultak otthonról, és együtt foglalnak helyet a nézőtéren. Moziba azokkal az emberekkel mész el, akik fontosak neked, ugyanakkor számodra ismeretlenekkel is találkozol. Ez az a csoda, amit mindannyian átélünk, amikor elmegyünk megnézni egy filmet, egy darabot, egy koncertet, vagy egy élő stand-up műsort. Nem ismerjük azokat, akik körülöttünk ülnek, de a közös élmények hatására együtt nevetünk, sírunk, derülünk, vagy töprengünk el kérdéseken. Amikor a fények újra felgyúlnak, felállunk a székből, a kijárat felé vesszük az irányt, hogy visszatérjünk a való világba, de ekkor már nézőtársaink nem is tűnnek vadidegeneknek. Közösséggé váltunk szívben és lélekben, vagy egyéb megfogalmazhatatlan módon, mert abban a pár órában ugyanabban az élményben osztoztunk. Az együtt töltött röpke idő nem teszi semmissé a minket megosztó dolgokat: a faji, a társadalmi, a hitbéli, a nemi és a politikai hovatartozásunkat. De úgy érezhetjük, hogy az országunk, a világunk már kicsit kevésbé megosztott, kicsit kevésbé töredezett azok után, hogy együtt nevettünk, sírtunk, ugrottunk fel a székünkből. A művészet arra késztet, hogy egyszerre tudatosodjon bennünk az egyedi és az egyetemes. És éppen ez az, amiért a művészet közös megélése a leghatalmasabb egyesítő erő.”
