A NINCS PARANCS! c. magyar dokumentumfilm több szempontból is rendhagyó alkotás. A film fontos témával foglalkozik – a Vasfüggöny végnapjaival, 1989-ben –, mely mindmáig a kevésbé feldolgozott topikok közé tartozik. Rendezője, a Balázs Béla-díjas Szalay Péter, az emlékezés, az eufória és a retró filmjének nevezte politikai elfogultságtól mentes alkotását.
Miről is van szó?
A film gyakorlatilag két, párhuzamosan futó, valós, személyes történetet dolgoz fel az 1989-es határátkelések kapcsán és annak árnyékában. Az egyik sztori két határőr – kísértetiesen hasonló – történetével foglalkozik, egy magyaréval és egy kelet-németével, akik 1989-ben egymástól teljesen függetlenül szinte ugyanabban a helyzetben találták magukat, miközben szolgálatot teljesítettek. Akkor, ott döntést kellett hozniuk, és hogy jól vagy rosszul döntöttek, azt maga a történelem bírálta el. A film másik, drámai szála pedig egy kelet-német család személyes tragédiáját bontakoztatja ki. A háromtagú családból az apa lett végül a Vasfüggöny utolsó áldozata. Az özvegy, aki jó ideje elzárkózott a nyilvánosságtól, ebben a filmben elmeséli történetüket, s ezáltal talán közelebb kerül a feldolgozhatatlan feldolgozásához is…
Szükséges háttérismeret a filmhez?
Nem árt. Bár a film kitér a korabeli történelem fontosabb fordulópontjaira (Páneurópai Piknik, Günter Schabowski és Reagen elnök beszéde, az NDK-menekültek Magyarországon stb.), de ezeket szépen beágyazza az események, interjúk és kordokumentumok sűrűjébe. Szóval résen kell lennünk, hogy ki tudjunk igazodni az archív, a régi és az újabb interjúk, valamint a két cselekményszál és annak szereplői által elmesélt történetek között. Azonban megéri a koncentrált figyelem, ugyanis rendkívül értékes és érdekes dokumentumfelvételek és fényképek kerülnek elő, melyek segítségével megérhetjük a korhangulatot és az eseménysort. Sőt, azt is megtudhatjuk, mit szimbolizált a fekete Trabant…
Hogyan készült?
A rendező, Szalay Péter, 15 évnyi munkáját láthatjuk 72 percnyi filmidőbe sűrítve. Az 1989-es rendszerváltáskor még csak 18 éves volt, ezért e film elkészítése számára is egy nosztalgikus utazás volt. Ahogy fogalmazott, a téma talált rá, és egy idő után világossá vált, hogy neki ezzel foglalkoznia kell. 2005-ben kezdett beszélgetni az özveggyel, ezt követően találkozott a magyar, majd a német egykori határőrökkel. Érdekesség, hogy e film szolgáltatta az apropót a két határőr, a két alezredes első, személyes találkozásához is.
Valóságfilm
Szalay Péter úgy fogalmazott, hogy ez a film egy formanyelvi játék. A klasszikus kelet-európai dokumentumfilmes hagyományok mellett a dokumentarista játékfilm (narrátorokként Schell Juditot és Szervét Tibort hallhatjuk, szereplőként pedig Kerekes Vicát láthatjuk is) és az animációs film elemeivel is találkozunk, mi több, az alkotók graffitik felhasználásával színesítették a mű vizuális megjelenését (figyeljük a Trabantokat!). A NINCS PARANCS! egy színes, sűrűszövésű, abszurd film a korabeli valóságról, innen a Valóságfilm alcím is. Éppen ezért ajánljuk mindazoknak, akik e film személyes történetein keresztül szeretnének kicsit árnyaltabb, mélyebb képet kapni történelmünk ezen időszakáról, de azoknak is, akik csak most ismerkednek ezzel a korszakkal. A film biztosan meghozza a kedvüket ahhoz, hogy lapozgatni kezdjék a töri könyveket, vagy az interneten a vonatkozó oldalakat. Aztán pedig ahhoz, hogy ismét megnézzék a NINCS PARANCS!-ot. Hiszen ez a film – feltehetően - mindenki számára egy többszörnézős alkotás.
Nézd meg szeptember 17-től a Cinema City Allee moziban!
